Minap vizsgáltam egy fiatalembert, 20-as évei végén jár, vérnyomása 160/90 Hgmm volt. Magassága 180 cm, súlya 120 kg. Nem ritka alkat minálunk. Kardiológiai és hormon vizsgálatai negatívak. Elmeséltem neki, állapota milyen következményeket von maga után. Nem habozott beleegyezni életmódja megváltoztatásába. Amikor azonban elmondtam neki, milyen életviteli változtatásokat javasolok - a rendszeres testmozgásig még el sem jutottunk, csupán az étkezésről beszéltünk -, leesett az álla. - És akkor meddig nem ehetek kenyeret? - Hozzávetőlegesen fél évig - válaszoltam. - De akkor mit ehetek? Tésztát? Sült krumplit?  Ezen a héten ő volt a huszadik ilyen esetem. Mint a példából is látható, étkezési szokásaink középpontjában nem a megfelelő mennyiségű kalóriabevitel és a minőségi élelmiszerválasztás áll.

Meglepő, napjainkban milyen nagy számban érinti a huszonéves fiatalokat a magasvérnyomás-betegség. Ilyenkor természetesen ki kell vizsgálni, nem húzódik-e meg szervi, hormonális ok a háttérben. Az esetek nagy részében azonban nem találunk ilyesmit. Annál inkább elhízást, mozgásszegény életmódot, zsírban, szénhidrátokban gazdag étrendet, túlzott sóbevitelt. Amennyiben a fiatal egyáltalán orvoshoz jut, általában kizárólag vérnyomáscsökkentő gyógyszeres kezelést kezdenek. Ezt azonban önmagában helytelennek tartom (természetesen abban az esetben, ha nem másodlagos megbetegedésről van szó). A megfelelő diéta és életmód összeállításával az esetek igen nagy részében az állapot gyógyszer nélkül is kezelhető, vagy legalábbis lényegesen kisebb gyógyszeradagok alkalmazása elegendő lesz. Sokszor a beteg számára egyszerűbbnek tűnik, hogy régi egészségtelen, ámde egyszerűbb, élvezetesebb életmódját megtartsa, és naponta egy-két alkalommal néhány pirula bevétele megoldja a problémát. Ez csak látszatmegoldás!  Egyre több adat áll rendelkezésre a szedett gyógyszerek késői mellékhatásairól, a máj azonnali károsítását pedig azt gondolom, nem kell magyaráznom. Az anyagcsere pedig ilyen módon nem fog helyreállni, éppen ellenkezőleg. A magas vérnyomás jelzése a szervezetnek arra, hogy valamit rosszul csinálunk, szervezetünket rosszul tartjuk karban. Ha a betegséget nem kezeljük, csupán a tünetét elnyomjuk, egyre lejjebb sodródunk azon a lejtőn, melynek a végén súlyos, életet keserítő szövődmények, majd idő előtti halál áll. Tegyünk hát ellene, tegyük meg szervezetünknek azt a csekély szívességet, hogy azt adjuk a számára, amire normális működéséhez szüksége van. Aki szereti, szüksége van rá, ezért minél hosszabb ideig szeretné megtartani autóját, jó minőségű benzint vesz - nem fáradt olajjal tölti tele a tankját -, és bizonyos időközönként elviszi a szerelőhöz, hogy megvizsgáltassa, biztonságos-e, nem fog-e vele az autópályán fejre állni. Pedig ha autónk tönkremegy, vásárolhatunk újat. Testet nem!