Mennyi sok probléma és kérdés vetődik fel az ember fejében, amikor megtudja, hogy egy kis élet gyakorolja az első úszóleckéit a pocakjában. Általában - hála a drága anyatermészet jótékony ösztöneinek - azok is elkezdenek az egészséges életmód után keresgélni, akik addig nem tették.

Nem vágja az ember könnyű fába a fejszéjét ilyenkor. Rengeteg a környezeti terhelés. Levegőszennyezés - kikerülhetetlen (hacsak nem vagyunk olyan szerencsések, hogy rögtön szaladunk, veszünk egy szép kis házat a tengerparton, és ott tengetjük tovább, vagy eleve ott élünk). A legtöbb környezeti terhelés azonban csökkenthető, igaz, sok odafigyeléssel. Semmiképpen ne fogyasszunk a terhesség alatt félkész, vagy készételeket! A gyógyszerekhez olyan részletes leírást adnak, milyen mellékhatás fordult már elő (lehet, hogy csak egyszer valakinél, nem baj, biztos, ami biztos, akkor nem lehet perelni a gyártót, mert ő szólt!), hogy gyakran az sem meri bevenni, akinek igazán szüksége lenne rá. És szinte mindegyikre oda van írva, hogy használata terhesség és szoptatás alatt tilos, vagy nem javallt, de kérdezze meg kezelőorvosát (és utána perelje őt). Az élelmiszerekbe elképesztő mennyiségű kártékony állagjavítót és stb-t zsúfolnak, a zöldségek szennyezett vizet kapnak és permetezőszereket, az állatokat antibiotikumokkal, hormonokkal bombázzák - érdekes, ezekhez mégsem mellékelnek ilyen leírást. Kerüljük tehát legalább a nyilvánvaló egészségkárosító termékeket (most itt nem a cigarettára és az alkoholra gondoltam, bár azt is)! Ne együnk gyorséttermekben, az otthoni főzés során pedig piacról beszerzett, friss árukat dolgozzunk fel. A húsfogyasztásnak nem kell nagy mennyiségűnek lennie ebben az időszakban sem. Fontos a minél több zöldség, gyümölcs, és ne vessük meg nyersen megenni őket, így ami még maradt bennük élő anyag ebben a művilágban, legalább az hadd szívódjon fel!

Ellentétes véleményeket lehet hallani, olvasni a kolon hydroterápiával kapcsolatban. Egyesek méregtelenítő kúrákhoz, Candida elleni diétához elengedhetetlennek tartják, mások szigorúan ellenzik, némelyek pedig kétkedően nyilatkoznak.

Rohanó életünk általános velejárója a rendszertelen, egészségtelen táplálkozás. Ezzel együtt jár a rossz táplálkozás, mely ráadásul még rendszertelen is - út közben, vagy a munkehelyi büfében (összetételre többnyire fittyet hányva) elkapunk valami harapnivalót, amelyet két megoldandó feladat között betömünk a szánkba, hogy estig ne haljunk éhen. Majd otthon késő este jól bevacsorázunk, mivel persze meleg ételhez egész nap nem jutottunk. Hol vannak már a jól ismert népi bölcsességek? Reggelizz, mint egy király, ebédelj mint egy polgár, vacsorázz, mint egy koldus. Vagy a reformtáplálkozás híveinek: reggelizz gyümölcsöt, ebédelj tápláló, de nem túl nehéz, zöldségekben gazdag meleg étlet, majd könnyű zöldségvacsorát fogyassz. Ezeket legfeljebb hétről-hétre elhatározzuk, majd szerdára belátjuk, hogy ezen a héten sem lesz belőle semmi. Így tehát emésztésünk egyre nehézkesebb, székletünk rendszertelenné válik. Salakanyagok halmozódnak fel a beleinkben, melyekből a normál flóra tagjaiként élő bélbaktériumok erjesztő, rothasztó tevékenységének hatására toxinok szabadulnak fel, melyek a véráramba felszívódnak. Ijesztő a kép, nem? És ez még csak az egyik probléma. A vastagbélnek úgynevezett kiöblösödései vannak - mindenkinél, ez természetes. Ezekben a kiöblösödésekben nem megfelelő bélmozgások esetén a bélsár pangani kezd. A feszülésnek kitett bélfal károsodik, elvékonyodik. Ezt hívjuk diverticulosisnak, mely a 60 év feletti emberek 20-30%-ánál sajos előfordul, 80 év felett pedig 90%-os a gyakorisága. Ha az ilyen módon károsodott vastagbélben a salakanyag tovább pang, gyulladáshoz vezethet, mely súlyos esetben a bélfal elhalásával és kilyukadásával végződik. Mindezek megelőzésére alkalmas a kolon hydroterápia. Természetesen, fennálló gyulladás esetén abszolút ellenjavallt. (Vitatott az alkalmazhatósága Crohn-betegség és Colitis ulcerosa esetén. Magam nem javaslom.) Túlzásba vinni nem szabad: sokan azzal érvelnek a kezelés ellen, hogy a természetes bélflórát károsítja, kiírtja. Az orvosi javallatra végzett, megfelelő ideig alkalmazott terápia nem. Utána természetesen minden esetben a bélflóra regenerálására van szükség (pl. Protexin kapsz), melyet az adott páciens igényeihez kell igazítani.

Nem elégedhetünk meg azonban önmagában az elvégzett terápia hatásában. Ha hosszú távon vigyázni szeretnénk egyik legfontosabb szervünk, a beleink egészségére, meg kell tanulnunk odafigyelni, időt szakítani a helyesen kialakított táplálkozásra is. Szükségleteinknek megfelelő minőségű és mennyiségű, a bélmozgásokat biztosító étrend és életmód kialakítását tűzzük ki célul, hogy unokáink majd fitt nagyszülőkkel játszhassanak a parkban - ne a kórházban kelljen látogatniuk minket.

Nehéz!

Ne áltassunk senkit, nehéz tudatosan egészséges életet folytatni. Ne is legyünk telhetetlenek csak vegyük az alapokat. Mit, mikor, mennyit  eszünk? Jó kérdés? Vegyük az alapesetet egyszer, sokat, otthon, munka után este.

Szóval egész nap munka, idegesség, stressz. Még szerencse, hogy jön a munkanélküliség.

Utána otthon az apró örömök étel, ital, bambulás. Szóva étel, kezdjük az elején.

Persze a legvacakabb tápértékű kaja van leginkább tele ízfokozóval, puffasztó szerrel, szóval finom és laktat, de alapvetően már akkor kaki, amikor még meg sem ettük. Persze együnk egészségesen: csak az drágább, nem olyan csalogató  a csomagolás, a „nagyboltban” nincs vagy a sor végén az alsó polcon van (ott is hátul, fejjel lefelé tök véletlenül). Mivel nincs tele E-vel nem olyan király az íze, szaga, színe, állaga, de legalább is furcsa lesz elsőre és tuti éhes maradsz utána. Ne hidd, hogy tudatosan van így, ez nem a multik játéka csak Isten furcsa humora, vagy nem? Legyél tehát tudatos, gondolj arra, ez attól jó, hogy nem hagyod magad és nem mész bele a könnyebb útba, ami végén pont akkor krepálsz be, amikor már kapnád a nyugdíjat. Élj sokáig és egészségesen, és ha elég sokan tesszük, így talán visszazökken ez a köztünk szólva degenerált világ egy normálisabb kerékvágásba, ahol az élet és az egészség, az érték és nem a profit számít mindenek felett. Gondolom most könnyebb. Persze vannak jó hírek is. Ha ételt eszel és nem lenyelhető műanyagot, azt felismeri a szervezeted és a 4 milliárd évnyi evolúció csodája, az anyagcseréd felismeri a természetes anyagokat, hatékonyabban fog működni, kevesebb étel is elég lesz idővel, az immunrendszered nem csak pislákol, hanem úgy működik, hogy kell: az influenzát persze elkapod, de egy nap alatt el is múlik, jó eséllyel nem leszel daganatos 50-60 évesen, mert őseid sem voltak, nem hízol el, nem lesz magas a vérnyomásod, és a cukorbetegséget sem magadon ismered meg. Hosszú távon tuti megéri, de csak hosszú távon. Ez így jobban hangzik, főleg ha hosszabb távon is élni akarsz. Már csak egy dolog, tényleg az a legfontosabb amit megeszel, tehát olvasd el mit eszel és gondold végig dédapáid ha elolvasták volna megették volna, vagy ...?

A héten egy ötvenes éveiben járó férfit vizsgáltam, sajnos előrehaladott daganatos betegsége miatt keresett fel. Elmondta, hogy néhány hónapja derült fény a tumorra, és a kórházban az orvosai nem sok jóval kecsegtetik. Igen jó minőségű táplálékkiegészítőket kezdett szedni, melyek mellett közérzete javult, panaszai csökkentek. Utolsó szalmaszálként egy magát gyógyítónak nevező emberrel vette fel a kapcsolatot. Ez a személy azt állította magáról, hogy gyógyító energiákkal bír, a kezelés mindössze ezek átadásából fog állni. Ténykedését megkezdte, majd rövid idő után zokogásban tört ki. Betegünket ugyanis nem kellett kezelnie. A gyógyító szeme láttára, személyesen Jézus adott neki gyógyulást. Elsírta, hogy ilyen kegyelemben az ő közreműködésével még senkinek nem volt része. Ezután lebeszélte a férfit az addig használt közérzetjavító, immunerősítő vitaminok szedéséről, hiszen gyógyult, nincs többé szüksége rá. Ahogy orvosi segítségre sem. Pénzt nem kért mindezért. Nem kérdeztem, mennyit fogadott el...

Minap vizsgáltam egy fiatalembert, 20-as évei végén jár, vérnyomása 160/90 Hgmm volt. Magassága 180 cm, súlya 120 kg. Nem ritka alkat minálunk. Kardiológiai és hormon vizsgálatai negatívak. Elmeséltem neki, állapota milyen következményeket von maga után. Nem habozott beleegyezni életmódja megváltoztatásába. Amikor azonban elmondtam neki, milyen életviteli változtatásokat javasolok - a rendszeres testmozgásig még el sem jutottunk, csupán az étkezésről beszéltünk -, leesett az álla. - És akkor meddig nem ehetek kenyeret? - Hozzávetőlegesen fél évig - válaszoltam. - De akkor mit ehetek? Tésztát? Sült krumplit?  Ezen a héten ő volt a huszadik ilyen esetem. Mint a példából is látható, étkezési szokásaink középpontjában nem a megfelelő mennyiségű kalóriabevitel és a minőségi élelmiszerválasztás áll.

Meglepő, napjainkban milyen nagy számban érinti a huszonéves fiatalokat a magasvérnyomás-betegség. Ilyenkor természetesen ki kell vizsgálni, nem húzódik-e meg szervi, hormonális ok a háttérben. Az esetek nagy részében azonban nem találunk ilyesmit. Annál inkább elhízást, mozgásszegény életmódot, zsírban, szénhidrátokban gazdag étrendet, túlzott sóbevitelt. Amennyiben a fiatal egyáltalán orvoshoz jut, általában kizárólag vérnyomáscsökkentő gyógyszeres kezelést kezdenek. Ezt azonban önmagában helytelennek tartom (természetesen abban az esetben, ha nem másodlagos megbetegedésről van szó). A megfelelő diéta és életmód összeállításával az esetek igen nagy részében az állapot gyógyszer nélkül is kezelhető, vagy legalábbis lényegesen kisebb gyógyszeradagok alkalmazása elegendő lesz. Sokszor a beteg számára egyszerűbbnek tűnik, hogy régi egészségtelen, ámde egyszerűbb, élvezetesebb életmódját megtartsa, és naponta egy-két alkalommal néhány pirula bevétele megoldja a problémát. Ez csak látszatmegoldás!  Egyre több adat áll rendelkezésre a szedett gyógyszerek késői mellékhatásairól, a máj azonnali károsítását pedig azt gondolom, nem kell magyaráznom. Az anyagcsere pedig ilyen módon nem fog helyreállni, éppen ellenkezőleg. A magas vérnyomás jelzése a szervezetnek arra, hogy valamit rosszul csinálunk, szervezetünket rosszul tartjuk karban. Ha a betegséget nem kezeljük, csupán a tünetét elnyomjuk, egyre lejjebb sodródunk azon a lejtőn, melynek a végén súlyos, életet keserítő szövődmények, majd idő előtti halál áll. Tegyünk hát ellene, tegyük meg szervezetünknek azt a csekély szívességet, hogy azt adjuk a számára, amire normális működéséhez szüksége van. Aki szereti, szüksége van rá, ezért minél hosszabb ideig szeretné megtartani autóját, jó minőségű benzint vesz - nem fáradt olajjal tölti tele a tankját -, és bizonyos időközönként elviszi a szerelőhöz, hogy megvizsgáltassa, biztonságos-e, nem fog-e vele az autópályán fejre állni. Pedig ha autónk tönkremegy, vásárolhatunk újat. Testet nem!